Hétfőn reggel nagyon nehezen indult a nap, amikor reggel készülődtem nem találtam a hajcsatom és az órámat sem, és ezen felhúztam magam, de aztán Anyu segített és meglett minden. Délelőtt megkaptuk a matek dogát, hármas lett, szerintem rendben van. A törit is megírtuk, nem csináltam igazából nagy ügyet belőle, jól sikerült. Azon ki vagyok bukva, hogy az arcom még mindig nem javul, sőt. Nem tudom, hogy ez mikor fog elmúlni, de engem nagyon zavar és nem erre számítottam, az idő pedig sürget. A fogyókúrát még egy hétig folytatni szeretném, de lehet, hogy mindig így fogok táplálkozni és akkor tényleg vékony leszek. Kedden egy jó napom volt, vagyis hát annak indult, de innen nem szeretném részletezni, mert teljesen magánügy. Kedden még felelnem is kellett egészségtanból. Hétfőn már gondoltam, hogy én jövök a sorban, hát így is lett, ötöst kaptam, de most engem néhány hónapig elfelejthet. Kedd délután tanultam törit, fizikát meg kémiát. Este megnéztem a kézi meccset is. Egyébként erről a rossz dologról annyit, hogy meglehetősen nyomasztó, de erősnek kell lennünk. Remélem nem lesz semmi baj. Nem szeretnék összeomlani, de nem is akarok erre gondolni. Annyira lehangoló. Ha a szombat nem sikerül, hisztis leszek, bár nem igazán kellene dedóst játszanom. Szerdán megkaptam a törimet, ami ötös lett. Fizikából írtunk, remélem hármas meglesz. Csütörtökön üzletiből kaptam egy ötöst, délután pedig kémiát tanultam egy csomót, de nagyon féltem, hogy a dolgozat majd nem fog sikerülni. Este hívott a legjobb barátnőm, hogy fontos lenne neki letölteni egy számot, és hogy segítsek neki, mert fel szeretné írni CD-re. Átmentem hozzá és mindenben segítettem neki. Annyira hiányzott, jól meg is ölelgettük egymást és gyorsan elmondtam neki minden olyan dolgot,ami történt velem és mindent ami még szervezés alatt van, vagyis najó,értitek. Úgyis pofára esek, de ne. Haza jöttem tőle, gyorsan megmostam a hajam meg kicsit átnéztem a kémiát, de mondták, hogy ne tanulják már annyit. Pénteken megírtuk volna a kémiát, de inkább elhalasztották szerdára. Reggel tudtam meg, hogy a kedvenc tanárnőm, aki angolt tanított nekem elmegy egy másik iskolába. De nekem nem kell más tanár. Annyira fog hiányozni, órán is már majdnem sírtam. Holnap pedig megpróbálok akcióba lépni, remélem, hogy sikerülni fog, de ha most nem is, még talán lesz egy lehetőségem másfél hónap múlva. Majd megírom a történteket. Bye!