negyvenedik2012.02.03. 19:25, Cathrine.
Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél!
Hétfőn már elkezdtünk búcsúzkodni az angol tanárunktól és én is odaadtam neki az ajándékom. Olyan nehéz. Egyáltalán nem érdekel az új tanár, mert tudom, hogy a nyomába sem érhet, lehetetlen neki. Délelőtt még felhívtam Anyut és megkaptam a híreket, hogy minden rendben van, így meg is tudtam nyugodni. Az új órarendet is megkaptuk, de nekem nagyon nem jön be. Délután fél négykor hazaértem, kicsit tanultam az egészségtant, utána megmostam a hajam és nekikezdtem az irodalomnak, hétfőn fogunk felelni. Kedden öt órám volt és végleg elbúcsúztunk tőle és utoljára meg meghallgattuk a dalait. Én nem egyszer a sírás határán voltam. Haza értem, gyorsan ettem meg elmosogattam, utána meg kémiát és törit tanultam. A kémiát ötösre szeretném megírni, remélem, hogy sikerül. Szerdán megírtuk a kémiát, de nagyon elrontottam, szerintem az volt a baj, hogy túl tanultam az egészet és túlreagáltam a dolgot. Egyébként a héten vettem észre, hogy lelkileg elég erős vagyok ami tök jó dolog, de olyan mintha a szívem helyén egy erős kő lenne. Kiosztották a kémiát és ötös lett, de el sem tudom hinni, nagyon örülök neki. De az arcom az sajnos nincs rendben, amúgy viszonylag tiszta, de az államon rettenetesen piros és alapozóval kell elfednem meg fáj is. Pénteken rövidített óráink voltak, fél kettő után értem haza. Májusban Rómába kell majd utaznom, egy hetes konferenciasorozatra, de remélem addig rendben jön majd a külsőm, mert nekem kell képviselni az itthoniakat. Repülővel fogunk majd Bécsbe menni. Ez a hét ilyen volt, majd még írok.

|