Hétfőn olyan jó kis napom volt. Négyes lett a matekom, egész jó. Kaptam hét oldal konferenciamunkát, amit le kellett fordítanom, hétfőn délután elkezdtem és szerda délután végeztem vele. Hétfőn angolt kellett tanulnom, mert kedden szódolgozatot írtunk. Nekem egyáltalán nem szimpatikus ez az új tanár, nem rajongok érte. Utálom! Kérem vissza a régit! Tudom, hogy nem tanárfüggő az, hogy tudok-e jól beszélni angolul, vagy sem, de nálam ez is egy nagyon fontos tényező. kedden egy hatalmas gyökér, idegbeteg kicsit bekevert. Szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik kiállnak mellettem, nagyon sokan vagytok és ez nekem kiemelkedő jelentőségű és egy pozitív csalódás. Akik pedig irigyek, nos hát sajnos azokkal nem tudok mit csinálni, de akik mellettem állnak megerősítenek engem. Amúgy pedig majd akkor pofázz nekem, ha majd valamit elérsz az életben, mert így sosem fogsz semmit sem. Szánalom. Kedd délután még két órát tanultam törit, mert másnap írtunk és most bele kellett húznom, mert az előző dolgozatom négyes lett, ami hát nem egy csúcs eredmény. Pénteken ki is osztották, ötös lett. Szerdán egy csomóan feleltek matekból és nekem is kellett, de miért is ne, én kaptam a legnehezebb feladatot, hármast kaptam. Szerdán más nem is nagyon történt. Csütörtökön nagyon jó napom volt, imádtam! Este az egyik barátnőmmel elmentünk bulizni, nagyszerűen éreztem magam. Szerencse, hogy elkísért, mert mindenképpen szerettem volna menni, de nem egyedül. Pozitív, bíztató jeleket vettem észre, de azért ez még nem jelent semmit, majd talán három hét múlva már kiderül minden. Pénteken az iskolába nagyon fáradt voltam, egész nap fájt a fejem, meg nagyon szédültem, de megérte szerintem. Ki kell magam pihennem, de fontos lenne találkoznom a legjobb barátnőmmel is, elmesélni neki mindent.