Igen, tudom, hogy régen írtam új blogot. de az utóbbi időben hihetetlen nagy a hajtás és tőlem most mindenhol mindenki a maximális teljesítményt várja el. Intenzíven elkezdtünk készülni a   konferenciára,  de még  nem vagyunk készen, mert le kell fordítanom az iskola történetét angolra, meg kell tanulnom három népdalt rendesen elénekelni, üzleti kommunikációra prezentációt kell készítenem, és mellette még a tanulás is ott van, de eddig szerencsére még minden feladatot sikerült ellátnom, csak az idegeim egy kicsit kezdenem fáradni. Valamikor futnom vagy bicikliznem is kellene  egy jót mert kezdek hízni, mivel mindenki csak kajával akar tömni. Olyan elfoglalt vagyok, hogy még zenét hallgatni sincs időm, pedig  mindig szoktam, naponta akár többször is. Azért is van most időhiányom, mert ez most hosszú hét is volt és még lenne számos tennivalóm, de most végre itt vagyok. Kisses.

Az élet nagyon egyszerű: mindenfélével foglalkozol, legtöbbje bukás, néhány dolog sikerül. Ami sikeres, azt tovább csinálod. Ha nagyon jól megy, mások utánozzák. Erre valami másba fogsz. A kulcs a valami más kitalálásában van.

Happy Easter For Everyone!

Szeretnék Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánni!

A hétvégén megint két nagy pofont kaptam az élettől, vagyis már azt sem tudom, hogy ennyi fájdalom és szenvedés után minek nevezzem ezt az izét. Nem tudom elképzelni, hogy egy emberre milyen módon mérhet ennyi csapást a sors. Az miért van, hogy sokaknak szinte minden sikerül, mindenben szerencséjük van, másoknak pedig vagy már ötödszörre sem jön össze. Az egyik rossz dolog olyan, amely néhány hónap alatt elmúlik és visszatér az eredetiekbe. Ez talán még nem is küldött volna a padlóra, ha csak egyedül jön, csak volt ott egy második gond is, ami megegyezik szóról szóra a Someone Like You szövegével, tehát ez a helyzet alakult ki. Sajnos ezt már nem lehet visszafordítani, mert egy életen át tart. Most megint elkezdhetnék mindenkit szidni, hogy ez újra csak nekem fást, de nem teszem, mert nem segít a helyzetemen. Arra azért megfelelő, hogy ennyi rossz után azt kívánom magamnak, hogy találjak majd egy ezerszer jobbat. Mindez még ennél elviselhetetlenebb lett volna, ha a családom és a barátnőim nem állnak mellette. Vasárnap egész nap sírhatnékom volt, valamint annyira fáradt is voltam, hogy csak ültem magamban és gondolkodtam, de majd elmúlik remélem. Hétfőn fél nyolckor keltem fel, teljesen nyugis tempóban megreggeliztem, elkezdtem készülődni, aztán később elindultunk az orvoshoz. Kaptam antibiotikumokat, de egy csomót. Pénteken reggel vérvételre kell mennem, és ha jó lesz az eredmény akkor kapok egy másik gyógyszert is, amiről már olvastam véleményeket, amelyek nagyon megijesztettek, de majd meglátjuk. Megint ott kötöttem ki mint nyáron. Nem akarok vérvételre menni, mert félek és utálom a tűket. A helyzeten ront az is, hogy most Apu nem tud jönni velem, hogy megnyugtasson, szóval idegesebb leszek sokkal. Hazaértünk és annyira unatkoztam, hogy szinte kitakarítottam az egész házat, így sikerült a lelkemet is kikapcsolni. Anyu vett nekem bőröndöt, de olyan bazi nagy, hogy arról fogalmam sincs, ekkorát fel lehet- e vinni majd a repülőre. Délután nem volt kedvem futni, szóval vissza kell vennem az evésből, mert egy cseppet sokat ettem az utóbbi négy, öt napban. Kedden már voltam iskolában, de lightos kis nap volt. Délután két órát töriztem, utána pedig kicsit futottam, meg edzettem. Csak egy probléma van. Most már teljes biztonsággal mondhatom, hogy ez életem legsötétebb és egyben legnehezebb időszaka. Úgy érzem, mintha halott lennék. Bujkálnom és rejtegetnem kell magam. Már a családom sem bírja, elegük van. Nekem is. Nagyon rossz nap mint nap szenvedni és a fájdalom a legelviselhetetlenebb. Soka nem is tudják elképzelni milyen is reményvesztetten küzdeni. Én már tudom. Szívszaggató. Minden nap szégyellem,hogy a Föld felszínén vagyok, valamint,hogy én nem vagyok olyan látszat ember, olyan tökéletes mint mindenki más. Hogyha felnőtt leszek szeretnék beteg embereken vagy gyerekeken segíteni. Majd én átérzem az ő helyzetüket, ha az enyémet mások nem is. Hajszolni valamit, erőlködni, de aztán mindig csüggedni. A lelkem elfáradt. Szeretném hinni, hogy egyszer még újra élni fog, de most nagyon elfáradt. Néha elég lenne pár bíztató szó, olyasmi tartalommal, hogy:”Mi veled vagyunk és minket nem érdekelnek a külsőségek.” De ezek csak ámított dolgok. Még senkinek a száján nem jöttek ki ezek a szavak és a dolgok állása alapján nem is fognak. Szomorú, de al kell fogadni, de nehéz, mert mindenki a tökéletességet várja el. A másik pedig az, hogy úgy néznek a dologra, mintha én tehetnék róla, hogy beteg vagyok, pedig nem. nem én rajzoltam őket oda, hogy aztán egy csapásra ki is tudjam radírozni. Szerencse, hogy szünet lesz, mert megőrülök a gondolattól is, hogy nekem emberek közé kell mennem. Köszönöm, de nem kérek az undorukból. Szerdán volt az utolsó nap és hét órám volt. Később elmentem gyalogolni, de mire onnan hazaértem már annyira el voltam fáradva, hogy semmihez nem volt erőm, de este még elbicikliztem az én imádott nagymamimhoz. A tavaszi szünet nem lesz valami hosszú, de azalatt össze kellene szednem magam és új erőre kapni. ötös lett a kémiám, de a töri biztosan, nem lesz az. Holnap vérvétel. De én utálom. Csak túlélem valahogy azt a pár percet.